Színharmóniák és kontrasztok

Haladó , Kompozíció Júl 13, 2021 No Comments

A színkör
A színeknek többféle felosztása, osztályozása, rendszere van. Ebben a cikkben a lényeg megértéséhez a tizenkét színű színkört híjuk segítségül. Ennél elsődleges, azaz alapszíneknek a kék, sárga és vörös telített színeit tekintjük. Tehát nem azonos az additív színkeverésnél és a digitális színkezelésnél alkalmazott vörös, zöld, kék alapszínekkel.

Az ábrán legbelül van a három elsődleges szín. Körülöttük újabb három olyan színt találunk, amik az elsődleges színek keveréséből is létrejöhetnek. Ezek a zöld, a narancs és a bíbor. Ha ezt a hat színt kiegészítjük a köztük lévő újabb keverékekkel, akkor kialakul a tizenkét színű színkör. Ez szemléletes alap a színek osztályozására.

Érzelmi hatások
Vannak a hullámhosszakkal leírható, fizikai színek és a színérzetek. Ezeket fiziológiai színeknek is nevezzük.  Ebben az írásban a színérzetekkel foglalkozunk.
A színek érzelmi hatásokat is kiváltanak. Ezek jelentős része asszociatív alapú. Életünk során képzettársításokat alakítunk ki egyes dolgok színével és más tulajdonságaival kapcsolatban. Így a színek társulnak bizonyos tulajdonságokhoz. Ennek megfelelően beszélhetünk hideg és meleg, nedves és száraz, híg és sűrű, könnyű és nehéz vagy közeli és távoli színekről. A konkrét színek hatását az is erősen befolyásolja, hogy milyen egyéb színekkel együtt jelennek meg. Ez abból adódik, hogy látásunk és különösen a színérzékelésünk állandóan összehasonlít, viszonyít, korrigál. A színek képi felhasználásánál mindezeket figyelembe kell venni.

Johannes Itten a színek művészete című könyvének eredeti kiadása (Kunst der Farbe) 1961-ben jelent meg Németországban. Magyar kiadását a Corvina kiadó gondozta (1978). A könyv festőművész tanulók számára készült tanulmányi kiadás. A példák és a magyarázatok a festészethez kapcsolódnak. Illusztrációként színes négyzetekből összeállított táblák szolgálnak. Ezekből vettem át néhányat ehhez a cikkhez. A hét színkontraszt, amit J. Itten meghatározott, jó vezérfonal a fotográfusoknak is.

Magábanvaló-szín kontraszt
Magábanvaló-szín kontrasztról akkor beszélhetünk, ha több erős szín van a felületen. Minimum három. Ezeknek nem kell egymással semmilyen definiálható színtani viszonyban lenniük. Lényeg, hogy telített színek legyenek. Ezek így kontrasztos, erős, határozott, harsogó hatást adnak. A legerősebb kontrasztot a három első rendbeli szín, a sára-vörös-kék adja. Az ezekből származó másodlagos színek, például a narancs-zöld-ibolya, már kevésbé erős kontrasztot hoznak létre.
Fehér felületek szerepeltetése egy ilyen képen gyengíti a színek erejét. A fekete viszont erősíti azokat. Megváltoztatja a képhatást, ha az erős színekből valamelyiknek lényegesen nagyobb a felülete, mint a többinek. Így a kisebbek kiemelik, erősítik, ellenpontozzák a nagyobbat.

Fény-árnyék kontraszt
Kicsit korrektebb néven ezt világos-sötét kontrasztnak is nevezhetjük. Erről akkor beszélhetünk, ha egy képen a színek helyett a világossági fokozatok dominálnak. A legtisztább ilyen helyzetet monokróm képek adják, mindenekelőtt a fekete-fehérek. A hatások széles skálája érhető el a kontraszttal, azaz a világos és a sötét részek tónuskülönbségeivel. A nagy kontrasztú monokróm képek erőt sugárzóak, de nem olyan harsogóak mintha színesek lennének. A kis kontrasztú kép hatása erősen függ attól. hogy ez a kis kontraszt a tónusskála melyik részén helyezkedik el. A sötét tónusok fojtott, titokzatos, fenyegető jellegűek lehetnek. A közepes szürke árnyalatokból álló kis kontrasztú kép visszafogott, lapos, erőtlen. A világos tónusokból felépülő kompozíció lírai, könnyű, szabad, légies hatású. Erre két jellegzetes, közismert képstílus is épül, a Low key és a High key.

Hideg-meleg kontraszt
A színekhez társuló asszociatív hatás alapján felosztva először a hideg-meleg kontrasztot vesszük szemügyre. A sárga és vörös, valamint a közelükben lévő színek meleg hatásúak. Ez nyilván abból ered, hogy a tűz, a nap vagy más forró dolog sárga vagy vörös színű. Ezzel szemben a kék, a fehér, a türkiz és részben a zöld is hideg hatású. Kézenfekvő, hiszen a hó, a jég és a természetben a víz is hideg. A keverék színeknél befolyásolja a hideg-meleg tengelyen való elhelyezkedést, hogy milyen más színek vannak a képen. Például egy bíbor a vörös mellett hidegnek, a kék mellett pedig melegnek hat. Az egész kép hőmérsékleti hatását megadhatjuk azzal, hogy létrehozzuk a hideg vagy a meleg színek túlsúlyát. A megfelelő színválasztással a kép egyes motívumainak érzésbeli hőmérsékletét is befolyásolni lehet.

Nem kezeljük külön színkontrasztként, de a hideg és meleg színek távoli és közeli jelleget is adnak. Ennek alapja a levegőtávlat. Tájképeknél a távoli részletek legtöbbször kékes árnyalatban jelennek meg. Ezért ez is létrehoz egy asszociatív viszonyt a hagyományosan hideg és a meleg színek között.
A hideg-meleg felosztást be lehet helyettesíteni más képzettársításokkal is. Például nedves-száraz, híg-sűrű, könnyű-nehéz, nyugtató-izgató, árnyas-napos, stb.

Komplementer kontraszt
A fehér fény elvileg az összes színt tartalmazza. Ezért a semleges szürke is a színkör színeinek keverésével jön létre. Ha a színkörből kiválasztunk és kiveszünk egy színt, akkor a maradék színek keveréke a kiválasztottnak a komplementere, kiegészítője. A kiegészítő színeket összekeverve szürkét kapunk. Ezt néha úgy fogalmazzák meg, hogy két komplementer szín fehérré egészíti ki egymást. Ez így színtanilag helytálló, de a gyakorlatban kissé pontatlan. Szükséges tudni, hogy a fehér a szürke szín világos változata, tehát színek szempontjából szürke.
Leegyszerűsítve azt is mondhatjuk, hogy a komplementer párok színei egymással szemben vannak a színkörön.

A komplementer pároknak a látás fiziológiájában is jelentős szerepük van. Gondoljunk a szemünkben kialakuló színes utóképekre. Ha egy színt nézünk, szemünk szinte megköveteli annak komplementerét. Ha ez nem áll rendelkezésre, az feszültséget teremt. Ennél már csak az teremt nagyobb feszültséget, ha rendelkezésre áll, de túl kicsi felületen. Ha a kiegészítő színek felületi arányai kiegyensúlyozottak, az viszont harmonikus és egyben statikus képhatást hoz létre. Ezért a képek komponálásánál különösen nagy gondot kell fordítani a komplementer színekre, és azok felületi arányaira.

Szimultán kontraszt
Egy adott szín érzékelését, konkrétan a színének megítélését erősen befolyásolja egy vele egyidejűleg érzékelt másik szín. Ugyanez a világosságértékekre is igaz, de most itt a színekkel foglalkozunk. Minden szín a saját komplementerének irányában módosítja a másik szín érzékelését. Egy nagy sárga felület mellett kissé kéknek látjuk a semleges szürkét. Egy kék felületen ugyanazt a szürkét sárgásnak látjuk. De nem csak a szürkékre vagy a semleges színekre vonatkozik ez a jelenség. Gyakorlatilag minden színre, kivéve az adott színt vagy a komplementerét. Tény azonban, hogy szemünk a színek eltolódására a szürkéknél és a kis telítettségű színeknél a legérzékenyebb.

Az itt látható táblán a bíbor színű környezetben szürkének látható a kis belső négyzet. Még akkor is, ha egyidejűleg a mellette lévő ténylegesen szürke felületet is látjuk. Ha ezt letakarjuk, akkor már biztos a hatás. A valóságban viszont a kis négyzet nem semleges szürke, hanem egy kicsit bíbor színű. A jobb oldali nagy szürke felületben ez jól látszik is. A két kis négyszög teljesen azonos színű. A nagy bíbor környezet a komplementere (zöld) felé tolta a kis négyzet színének érzékelését. Ezért ez kissé bíbor színe ellenére is szürkének látszik.  A szimultán hatást figyelembe kell venni, ha együtt használunk erős és kis telítettségű, tompa színeket.

Minőségi kontraszt
A minőségi kontrasztnak a telített, ragyogó színek és a tompa, tört színek közötti kontrasztot nevezzük. A szín minősége alatt ebben az esetben egy adott szín tisztaságát, azaz telítettségi fokozatát értjük ellentétet nevezzük. Egy kicsit hasonlít a dolog a már bemutatott fény-árnyék kontraszthoz, de itt kimondottan a színekről van szó. Bár a színek világosítása vagy sötétítése befolyásolja a telítettségüket, a minőségi kontraszt azonos világosságú színek között is kialakul.  A minőségi kontrasztra épülő képek hatásukban tompák, visszafogottak, finomak, esetleg líraiak lehetnek.

Mennyiségi kontraszt
Erről akkor beszélünk, ha a színes felületek méretének eltérése hoz létre kontrasztot. Két szín nem akkor van a képen egyensúlyban, ha azonos nagyságú a felületük. Az egyensúlyt befolyásolja a színek intenzitása, „világító ereje”. A kevésbé intenzív szín mellett az intenzívebb színekből kisebb méret kell az egyensúlyhoz.

Kissé módosul a helyzet, ha a nagy felületű szín semleges. Például a nagy fekete vagy sötétszürke felületen a kisméretű élénk színű folt elegáns, egyrészt visszafogott, de mégis intenzív hatású. Ilyen a sötét öltöny zsebéből kilógó kis sárga zsebkendő, vagy a fekete nagyestélyi ruhára tűzött élénk lila bross.
A színkontrasztok ismerete segíti a fotográfust a hatásos kép elkészítésében. Használjuk tudatosan és bátran az itt leírt színviszonyokat!


Előző poszt . . . . . . .

Következő poszt

Dékán István